Arunachal és Ramanáshram

Érkezéskor egy régi szanszkritos barátnőm, Neru kulcsőrzője fogadott, az ő vendégházukban szállok meg a következő két hónapban. Mivel úgyis át kell majd utaznom Sri Lankára, ezt a maradék időt utazgatással és gyakorlással fogom tölteni. Remélem találok tanárt, vagy lesz lehetőség jógát és kántálást gyakorolni nem csak egyedül.

Tiruvannamalai

Az első utam gyalog tettem meg a hegyhez, ami a szállástól 40 perc volt, és esett is, de nem zavart különösebben, mivel gyönyörű látványban volt részem az egész út során, és így mindent pontosan meg tudtam figyelni. (A közlekedésben továbbra is érvényes, hogy gyaloglásra nem a járdát vesszük igénybe - az kétségtelenül a parkoló motorok és a gazdátlanul heverő ócskaságok helye, ehelyett az út szélén, vagy közepén járunk.) Fantasztikus érzés volt ilyen hosszú idő után messziről látni a szentként tisztelt Arunachal hegyet, és a tövében fekvő mintegy ötezer éves Arulmigu Arunachaleswarar vagy tamilul Annamalaiyar templomot.

Úgy éreztem, mintha csak tegnap történt volna, hogy elhagytam. Éreztem, ahogy szétárad ereimben a béke és a jóleső biztonság érzése. A 2011-ben még nyitva lévő meditációs kis termet immár bezárva találtam, ehhez lehet némi köze a város felívelő népszerűségének, de az is lehet, hogy gyakorláshoz zárták le - valaki(k) hosszabb időre tapaszt gyakorol(nak).

A Dél-Indiában található öt elem templomai közül ez a tűz temploma - valóban állandóan tűzforróak az ősi kövek. A legenda szerint Aruna (Siva) megjelent fényoszlop formájában, csodás dolgok történtek, és végül a hegy alakját öltötte fel. Azóta sziddhák és mennyei lények lakják (néha vadállatok formáját öltve), a rajta termő gyógynövények pedig kitisztítják a zarándokok tüdejét.

Girivalam

A hegy természetvédelmi terület, csak a gyalogösvényeken lehet közlekedni. Minden oldalról más-más arcát mutatja, körülötte 108 siva-lingam található. Ezek a kozmikus egyesülés szimbólumai, amiket egyenként sorra megtalálunk a szent hegy körüli 14 km-es zarándokút, a Girivalam során.

A szóösszetétel a tamil giri 'hegy' és valam 'menni' szavakból származik. Íme egy Girivalam naptár, ami lényegében Hold-naptár. A leggyönyörűbb a Dípávali ünnepségen vonuló óriási tömeg mécsesekkel, sajnos azon nem tudtam ott lenni :( Háromszor tettem meg az utat - indiai hindu és muszlim barátaimmal este, a francia Jérémievel pedig hajnalban indulva.

Utóbbi egyébként UNESCO ösztöndíjjal jött koloniális asztalosságot tanulni - nagyon tetszett, ahogy a bútorokról és az asztalos példaképeiről beszélt. Szerencsénk volt, mert aznap felhős, kicsit esős nap volt, így a reggeli indulás után megúsztuk a 40 fokos hőséget.

A sivalingamokon kívül különböző asramok, Hanumánnak, Déví aspektusainak és más istenségnek szentelt kisebb templomok találhatóak. Itt az utolsó kép Sai Baba ashramja, ahová a muszlim barátom rendszeresen járt imádkozni, mivel Kasmírban rengeteg Satya Sai Baba követő van. A zarándoklatot mezítláb szokás megtenni, és aki az "Oṁ Arunāchaleśvarāya namaḥ" mantrát ismétli magában, az számos tudati karmacsírát eléget. A mezítlábas menetre talán egyszer sor kerül, a térdem miatt örültem, ha papucsban sikerül..

Új ismerősök Tiruban

Kezdetben fura volt immáron itt is lakni. Mint minden indiai város, Tiruvannamalai is sokat várasiasodott az elmúlt hét év során, és az egyik legmodernebb felfogású várossá is vált. Rengeteg művészt, gyakorlót, zarándokot vonz, köztük magyarokat is.

Hatalmas elismerés, nagyon jó híre van minden magyar gyakorlónak, aki erre járt. Jó jelnek éreztem, hogy ismerik egymást, és kapcsolatban állnak egymással.

Aki szeretne Dél-Indiába utazni, de egyedül elsőre nem tenné, annak ajánlom Aranyhegy Alapítványt. Ők olyan magyar gyakorlók, akik hosszabb-rövidebb ideig kint is élnek, és egyébként a tamil barátnőm kötött össze velük nagy szerencsémre :) Fantasztikus emberek, és pont egy nagyon bizarr helyzetben rengeteget segítettek. Példaértékű, itt is érezhetjük a generációnkban tapasztalható változást, még mindig botorkáló, de egyre erősödő összefogást - ami főként a felvilágosult és fenntartható eszméken alapul - mert ez közös cél.

Miután kényelmesen berendezkedtem, biciklit béreltem új ismerősömtől, aki netcafét vezet. A vendégház összes sajátosságát kihasználtam - a megfelelő méretű hátsó teraszt ászanázáshoz; a modern konyhát, ahol elkezdtem finom banán lasszikat meg mindenféle sabjit, "drumstick" szambart készíteni, és így tovább; és végül de elsősorban a remek akusztikájú lépcsőházat, ahol fantasztikusan lehet recitálni ^^ O> O> O>

Ramanásram

Két nappal később meghívtak Neru barátai Ramana Maharsi asramjába, először léptem életemben asramba. Körbesétáltuk velük a helyet, meséltek sokat, majd mikor megéheztünk, elmentünk a közeli Sésádri asramba ebédelni. Az egész városban itt a legszattvikusabb a thali: jóízű, tápláló és vitamindús szambar, raszam, aludttej, zöldségek és főtt rizs banánlevélen tálalva, déli fűszerekkel az ájurvéda fő pontjai szerint elkészítve. OH... Food heaven!!

Ramana Maharsi megvalósítást elért szent volt (1879– 1950). Nevezik dzsívanmuktinak (élete során megszabadult) vagy szaha-dzsának is (eredettől fogva - születésében megszabadult). 1895-ben, 16 évesen halálközeli élményben volt része, amelynek hatására felismerte a test és a tudat különállóságát, és realizálta Sivát mint legbelsőbb énjét. Ekkor Siva lelki szemei előtt megjelent az Arunachal hegy formájában, és a hatvanhárom najanar kíséretében magához kezdte hívogatni. A najanarok Siva tanító kutyái – az alwarok mellett ők is szent költők voltak. Nem is kellett neki sok idő, nem sokra rá otthagyta Madurait, és a hívást követve eljött Arunachal szent hegyéhez Tiruvannamalaiba, szannjászin köpenyt öltött – az édesanyja pedig csatlakozott hozzá. Követői száma elérte a több milliót, és rengeteg könyvet és ihletett verset publikált. Az asram menedékként is szolgál az elesettek számára, én ezért sem regisztráltam soha lakónak. Reggelenként a közeli gurukulam (tradícionális védikus iskola) diákjai recitálták a Taittiríya upanishadot - és más Krsihnayajurveda vonalhoz tartozó szövegeket - amiért én végtelenül hálás voltam. Ez idő tájt kezdtem ugyanis folyékonyan olvasni a dévanágarit szanszkrit szövegekhez, és számos olyan lakót találtam itt, akik hozzám hasonlóan folyamatosan memorizálnak és fordítanak.

Ramana Maharshi szelleméről, vagy más megszólítással a Bhagavánról úgy tartják, hogy 70 évvel ezelőtti halála után is itt maradt, és jelenléte továbbra is érezhető az Arunachal-hegy barlangjai és a templom körül. Sokan az elmélyültebb meditáció kedvéért jönnek ide a világ minden tájáról, és maradnak hónapokat.